Donáth Péter képzőművész, díszlettervező

1938., Budapest – 1996., Budapest

Pályáját autodidaktaként kezdi, önképzőkörökben tanul. 1966-tól a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál dekoratőr, könyvborítókat és lemezborítókat is tervez. 1966-ban nevét Donáthra magyarosítja. 1968-ban Bálint Istvánnal közösen színdarabot írnak Náthán és Tibold címmel, melyet 1969 tavaszán az Egyetemi Színpadon mutatnak be. 1969 októberétől az Egyetemi Színpadról kiváló Halász Péter társulatának tervez díszleteket és jelmezeket, alkalmanként előadásaikban is játszik. 1970-ben tanulmányutat tesz Olaszországban. 1970-1973 között Attila úti lakásában ad helyet a Vasárnapi Kör mintájára megalakult ún. keddi társadalomtudományi házi szemináriumoknak.
1973-tól hosszú időre felhagy képzőművészeti tevékenységével, és főként filmezéssel foglalkozik. 1973-ban Dobos Gáborral közösen készíti el Sokk-stressz című kisfilmjét, amely a Budapesti Amatőrfilm Szemle különdíját kapta. 1977-ben Ascher Tamás hívja meg a kaposvári Csiky Gergely Színházba, ahol 1986-ig dolgozik díszlettervezőként. 1991-ben jelenik meg az Új Művészetben a Kondor Béláról 1979-ben írt, valamint Vajda Lajos: Kollázs zsidó tojás motívummal (1937) című művéről készült tanulmánya.
Az 50-es évek végétől a 60-as évek végéig sajátos technikájú grafikákkal kísérletezett. Az évtized végétől tér át a gitt és gipszmassza alapba ágyazott különféle tárgytöredékekből felépülő, erőteljes plasztikai dimenzióval rendelkező, osztott terű képreliefekre. A 60-as évek végén készült vörös-sorozata talán az egyetlen, amely politikai témákat érintett (a 68-as csehszlovákiai események kapcsán született művei: J. P. [Jan Palach] emlékezetére (1969), vagy társadalmi jelenségekre reflektált (Központi Bizottság, 1968-1969). Innen indult monokróm korszaka, amely a 70-es évek első felében a kék, szürke, majd a sárga sorozatban teljesedett ki. E műveken a színek dominanciája következtében háttérbe szorult az applikációs technika, jellemzőbbé váltak a plasztikailag homogénebb felületek. Egyes munkákon a színek önértéke, jelentéstartama vált fontossá, másokon pedig a szín és az általa lefedett forma együttes hatása érvényesült. A 70-es évek elején konceptuális munkákat is készített (Válasz és dokumentáció Beke László Elképzelés című felhívására, 1971). Hosszú szünet után, az 1991-ben készült ITIA-sorozat darabjaiban folytatta és teljesítette ki a már megkezdett, de a korábban kiaknázatlanul maradt problémákat. A mű meghatározó elemén, a képkereten belül irányítja az általa kikísérletezett gitt és gipsz keverékéből álló massza mozgását. Allegorikus értelemben „önarcképeknek” is nevezhetjük e műveit, melyeken a képlékeny anyagban örvénylő kaotikus erők kimeríthetetlen formavilágának a kerettel szab határt.
Székesfehérvári Szent István Király Múzeum gondozásában 1998-ban munkásságáról a könyv jelent meg magyar és angol nyelven.

Forrás: kormendigaleria.hu (Sasvári Edit)