Angyalföldi Szabó Zoltán festőművész

1929., Budapest – 2014., Budapest

Angyalföldi SZABÓ ZOLTÁN 1929-ben született Angyalföldön. A Képzőművészeti Főiskola festő szakán 1958-ban fejezte be tanulmányait. Néhány évvel később megkapta a tehetséges fiatal alkotók támogatására alapított hároméves Derkovits ösztöndíjat.
A hatvanas évek második felében rövid ideig a Kilencek művészcsoporttal mutatja be munkáit. 1969-ben munkásságát Munkácsy-díjjal értékelték, amely után 1970-ben rendezi meg első nagy, gyűjteményes kiállítását a budapesti Ernst Múzeum termeiben. Ettől kezdődően kisebb-nagyobb válogatásban rendszeresen jelentkezik alkotásaival Budapesten és vidéken. 1976-ban ismét a Műcsarnokban rendez önálló kiállítást legújabb műveiből, amelyet Kecskeméten, Szegeden és Vácon mutatnak be. Ugyanebben az évben a szolnoki Damjanich Múzeum rendez kiállítást saját és a művész anyagából az észt fővárosban, Tallinnban. A Szolnoki Galériában és a győri Műcsarnokban 1977-ben rendeznek tárlatot munkáiból. Ugyanebben az évben Érdemes Művész kitüntetéssel ismerik el munkásságát. 1983-ban Tihanyban, 1984-ben Németországban mutat be nagyobb anyagot. Számos vidéki, budapesti kiállítása után 1987-ben ismét az Ernst Múzeum rendez gyűjteményes tárlatot anyagából.
Több pályázati kiállításon díjazták munkáit, így háromszor a Szolnoki Festészeti Triennálén, legutóbb 1996-ban Hódmezővásárhelyen nyert fődíjat. Murális feladatai között jelentős sgraffitoja Regölyben, Sátoraljaújhelyen, Jánoshalmán és Tiszaeszláron. Borsodnádasdra, Nagykőrösre kerámiamozaikot, Bajára muránói mozaikot, Bácsalmásra márvány mozaikot készített. Több gobelin tervét kivitelezték.
A művész sajátos helyet foglal el századunk második felének képzőművészetében Olyan egyéniség, aki őstehetségként indul, tanárai is csak egyengetni tudták útját, alakítani mindig robbanásra kész egyéniségét, de eltéríteni a maga választotta útról, eszményeitől nem igen lehetett. Kevés olyan következetes, önmagához és művészetéhez hű művészt ismerünk korunkban mint Szabó Zoltán. Szabó Zoltán mindig ideáit, benső elégedetlenségeit festette. Ecsettel, szénnel, ceruzával; rá jellemző monumentális expresszivitással. Tizenhárom-tizennégy évesen élte át a háborút, felnőtt embert is próbára tévő tapasztalásokkal. A félelem mindattól amit látott, aminek kénytelen tanúja volt, kitörölhetetlenül idegeibe ivódott. Azért festette korai Deportálás vásznát, Golgotáját, Megfeszítettjét, s rajzolja azóta is a halálba menetelők, a megvertek, a megalázottak, szenvedők végtelen sorát. A Korpusz Szabó Zoltánnál a hatvanas években elsősorban a saját vívódásait asszociálta. A kilencvenes évekre a témához kapcsolható minden képzettársítás önpusztító világunkra vonatkoztatható. Szabó Zoltán kilencvenes években készített nagyméretű rajzai között több ízben jelenik meg a megcsúfolt, megalázott, szenvedései közepette emberré lett Istenfia. A Megfeszítés Szabó variációiban a közérzetté lett létbizonytalanság, tehetetlenség, kirekesztődés expresszív képi kifejeződése.
Szabó Zoltán lényegében murális művész. Kompozíciói akkor is monumentálisak, amikor néhány centiméteres papírdarabkára dobja fel egy-egy kompozíciója vázlatát. Akkor is amikor intim témához fordul, például aktokat rajzol. De akkor is, amikor erős koloritú tájakat, lovakat, súlyosan kontúrozott csendéleteket fest. A magyar művészet történetében egyedülálló Szerelmespárjai, Madonnái, munkájukat kiegyensúlyozott nyugalommal végző ember-csoportjai, zenélő, olvasó, fekvő, ülő nőalakjai az óriás istenek, vagy a szabózoltáni isteni Óriások boldog Olymposzára engednek bepillantást. Ezen belül a mű inspirációjának függvényében, az olaj, a pasztell vagy a szén technikája révén alakul a kép drámaisága, lírai töltése, dekorativitása.
Szabó Zoltán képeit ösztönző gondolatvilága, tematikája nem változik, csupán eszköztára bővül, festőisége, színhasználata gazdagodik. Igazában mindig is csak a figurákkal kifejezhető tematika érdekelte. A legerősebb érzelmek: szeretet, szenvedés, gyűlölet. Kifejezésükhöz nem véletlenül kölcsönzi a jól ismert bibliai sémákat, fest számos Madonnát a szeretet megidézésére, Golgotát a gyász, az emberi szenvedés adaptációjára. Egy-egy figurája az évek során önmagát érlelve újabb és újabb megfogalmazásokig szinte az asszociációk összegzésévé, a kapcsolódó fogalmak szimbólumává vált. Így az Anya és gyereke, a Kubikus, a sokszor saját vonásait viselő Korpusz.
Az utóbbi években a német Almsick Galerie és a svéd Galleri 88 foglalkozik művészetével. Budapesten a Körmendi Galéria gyűjti és értékesíti évek óta munkáit. A főművek közül az Anyám, az Apám, a Fekete Madonna, a Szeretet egy-egy változata, több jellegzetes monumentális kompozíciója, nagyméretű aktja a Körmendi-Csák Gyűjteményben található. A Körmendi Galéria Nagybányai úti kiállítótermében 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben az MHB-IMMO ART belvárosi Galériájában rendeztek kiállítást műveiből.
Szabó Zoltán nagy teljes életművét átfogó gyűjteményes tárlatát – a művész 70. születésnapja alkalmából - 1999 elején a Szolnoki Damjanich János Múzeumban tekinthette meg a közönség. Mérföldkőnek érezzük ezt a kiállítást nemcsak azért, mert a művész pályájának több mint negyvenéves periódusát ölelte fel, de azért is, mert több, azóta már nagy méretekben megvalósult festői elképzelés, kompozíciós ötlet ezen a kiállításon jelentkezett első ízben. A tárlaton a 90-es évek terméséből válogatott olaj és pasztell képek, szén- és tusrajzok mintegy a korábbiak összegzését adják, s a következő évek terméséhez szolgálnak bázisul. Igazolják ezt a művész, 2000-ben a Vigadó Galériában és az Újlipótvárosi Klub Galériában valamint 2002-ben Sopronban a Hajnóczy házban megrendezett önálló kiállításai, s az azóta festett olaj és pasztell munkák.
Monográfia jelent meg munkásságáról 2003-ban a Körmendi Galéria Kiadónál, olvasható a MEK-en. Portréfilm készült életéről 2005-ben az Erős Péter „Művészvilág” sorozatában, látható a Körmendi Galéria honlapján és a YouTube-on.
Megtalálhatók festményei New-York-i MOMA múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában és minden magyar múzeumban, valamint számos magyar magángyűjteményben. Munkásságával a német Galerie van Almsick és a svéd Galleri 88 foglalkozik. Budapesten a Körmendi Galéria gyűjti és értékesíti évek óta munkáit.

(Csák Ferenc)

Egyéni kiállításai

1970 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt. kat.) • Műcsarnok, Győr • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1971 • Művelődési Központ, Tata • Tisztiklub, Budapest
1976 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt. kat.) • Észt Művészeti Intézet, Tallinn • Megyei Művelődési Központ, Kecskemét • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Madách Művelődési Központ, Vác
1977 • Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt. kat.) • Műcsarnok, Győr
1983 • Tihany (gyűjt. kat.) • Hevesi Sándor Művelődési központ, Nagykanizsa
1984 • Georg von Almsick Galerie, Gronauepe (Német Szövetségi Köztársaság) • Iskolai Galéria, Csepel
1987 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt. kat.) • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely • Városi Kiállítóterem, Kazincbarcika
1988 • Tornyai János Múzeum Hódmezővásárhely • Kaesz Gy., Szakmunkásképző Intézet, Budapest • Dózsa Művelődési Központ • Csepel Galéria, Budapest
1993 • Szegfű Klub
1994, 1995, 2004 Körmendi Galéria, Budapest
1995 • Georg von Almsick G., Gronauepe • MHB
1997 • Kastélygaléria, Szirák • Városi Kiállítóterem, Hajdúszoboszló • Lord Major Galéria, Budapest
1998 • Szegfű Klub, Budapest
1999 • Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt. kat.)
2000 • Vigadó Galéria, Budapest • Újlipótvárosi Klubgaléria, Budapest • Georg von Almsick G., Gronauepe.
2002, 2006 Körmendi Galéria, Sopron

Csoportos kiállításai

1961 • Ifjúsági Biennálé, Párizs
1966 • Kilencek, Műcsarnok, Budapest
1976 • Palazzo Reale, Milánó
1985 • Magyar Gobelin 1945-1985
1992 • Isolda Galerie, Wiesbaden • Hamburg.
1993, 1994 Art Expo Budapest
1998 ART BUDAPEST HUNGEXPO
1999 Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár
1999, 2004 Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár
2000 Art Budapest 3. Nemzetközi Művészeti Vásár

Köztéri művei

Zenélő lányok (sgraffito, 1960, Regöly, Művelődési Ház)
Gyümölcsszedők (sgraffito, 1965, Sátoraljaújhely, Hősök tere)
Sport (sgraffito, 1970, Jánoshalma, Sportkombinát)
Zene (márványmozaik, 1972, Bácsalmás, Művelődési Ház)
Gyümölcsszedők (gobelin, 1972, Budapesti Történeti Múzeum)
Nők gyermekekkel (gobelin, 1974, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria)
Család (sgraffito, 1975, Tiszaeszlár, Művelődési Ház)
Szüretelő lányok (kerámiamozaik, 1978, Nagykőrös, Konzervgyár)
Zenélő lányok (sgraffito, 1984, Borsodnádasd, Művelődési Ház)
Anyák gyerekekkel (muránói mozaik, 1985, Baja, Pártszékház).

Művei gyűjteményekben

Körmendi-Csák Gyűjtemény, Budapest
Damjanich János Múzeum, Szolnok
Déri Múzeum, Debrecen
Fővárosi Képtár, Budapest
Kuny Domonkos Múzeum, Tata
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Nemzeti Galéria, Szófia
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Szolnoki Galéria, Szolnok
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Városi Múzeum, Banja Luka
Városi Múzeum, Skopje.

Irodalom

HAULISCH L.: Szabó Zoltán, Művészet, 1963/9.
PERNECZKY G.: Csoportok és művészek, Élet és Irodalom, 1968. október
SETTI C. I.: Szabó Zoltán, Scena Illustrata, 1973/4.
EGRI M.: Szabó Zoltán, Művészet, 1974/?
ARADI N.: Szabó Zoltán kiállítása a Műcsarnokban, Kritika, 1976/9.
VADAS J.: Izmos madonnák, Élet és Irodalom, 1976. május 15.
EGRI M.: Szabó Zoltán, Mai Magyar Művészet, 1978
ACSAI J.: Legszívesebben az eget festeném meg. Beszélgetés Szabó Zoltánnal, Művészet, 1958/2.
ACSAI J.: Spekulációk nélkül, Művészet, 1988/3.
EGRI M.: Szénnel festett képek, Magyar Művészeti Fórum, 1991/1.
TASNÁDI A.: Festő a változó világban, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996
EGRI M.: Szabó Zoltán, Budapest, 1978.
EGRI M.: Szabó Zoltán, 2005 (a Körmendi Galéria kiadása)

Egyebek

Filmek
KOLONITS I. (rendező): Arcképek ötféleképpen, MAFILM, 1971
SOÓS Á. (rendező): A "Szabci", TV-portréfilm, 1987.